Az ön helyzetében voltam, amikor a francia Erasmusban voltam. Szoktam lógni ezzel a nagy csoport spanyol emberrel. Mindannyian nagyon kedvesek, könnyedek, nyitottak voltak, és szinte mindegyikük kiváló franciát és magas szintű angolt beszélt. Nagyon szerették a nem spanyolul beszélő embereket (vagyis egy angol srácot, egy franciát, egy olaszot és engem, az olaszot is), nagyon jól kijöttünk egymással, és amikor egymással beszélgettünk velük beszélj mindenről. Ennek ellenére, amikor mindannyian együtt voltunk, végül teljes sebességgel beszéltek spanyolul. Csak nem tud segíteni anyanyelvén beszélni, ha az országából több mint 15 ember, valamint két vagy három srác tartozik véletlenszerű országokból.

Amikor csatlakozni akartam a beszélgetésükhöz, megkérdeztem valakit, hogy miről van szó, és ha kapok egy olyan választ, mint például "X-et mondok, és Juan Y-t mond", akkor hangosan elmondanám Juannak " Juan! Miért gondolod, hogy Y? ", Ezzel mindenkit észrevéve, hogy részt akarok venni a beszélgetésben. Egy másik megközelítésem az, hogy közel maradok hozzájuk, figyelmesen bólogatok, amikor valaki más bólint, tiltakozom, amikor valaki tiltakozik, avatkozom az általam ismert nyelvű szavakkal ("Exacto!") Stb., Így úgy néz ki, mintha aktívan részt vennék akkor is, ha mindenki tudta, hogy egy szót sem értek. Hamarosan nevetni kezdenek, és inkább angolra vagy franciára váltottak.

Végül az angol srác kivételével végül spanyolul tanultunk. A spanyol srácok voltak a legkedvesebbek és a biztatóbb tanárok. Nem csak: mivel erőfeszítéseket tettünk a velük való kommunikációra, szívesebben léptek a spanyol nyelvről egy másik közös nyelvre, vagy kettőjüket / hármat keverik.

Tehát összefoglalva:

• Nem lesz képes rávenni őket, hogy hagyják abba az anyanyelvük beszédét. Még arra sem vagy jogosult, hogy "hivatalosan" megkérdezd ), ezért ne csináld.

• Ha viszont csatlakozni szeretne a beszélgetéshez, ne féljen megszakítani őket. Tudják, hogy nem tudsz beszélni az ő nyelvükön, örömmel elégítik ki az igényeidet.

• ... de ha nem szeretnél csatlakozni hozzájuk, csak legyenek azok.

Az étkezéshez szükséges asztal megosztása:

Nem igazán szép, ha csak egyesekkel beszélünk emberek ugyanazon az asztalnál, még inkább, ha még csak nem is ugyanazt a nyelvet használja. Ez akadályt hoz létre, amely lehet szándékos (a saját vállalkozásukról akarnak beszélni) vagy nem (nem beszélnek folyékonyan angolul / túl fáradtak vagy lusták ehhez). Úgy gondolom, hogy ezt úgy lehet legyőzni, hogy olyan beszélgetéseket kezdeményezünk, amelyek bevonhatják az asztalnál ülő embereket . Amint te és a többi ember leülsz, kezdj el beszélgetni, érdeklődve irántuk. Kérdezd meg tőlük, mit esznek, mit csináltak a nap folyamán stb., Csak apró beszélgetések. Kínáljon nekik egy kis ételt ízlés szerint. Röviden, legyen rendkívül kedves és nyitott a csevegésre, még akkor is, ha csak két órát töltöttek magyar nyelvű beszélgetéssel. Kulturális összecsapás esetén külön türelemre és kedélyességre van szükség annak érdekében, hogy ne értsük félre és / vagy tévesen ítéljük meg mások viselkedését.

Legyen az a személy, akit tisztelni és beszélni akarnak. Végül is miért válthatnának nyelvet "a néma és komor srácért, aki nem beszél mindkét irányban"?

Tehát az alapjául szolgáló üzenet itt nem "hé te, beszélj az én nyelvemen, mert nem értem a nyelvedet", hanem az, hogy "hé, beszéljünk mindannyian angolul, hogy mindannyian kicserélhessük elképzeléseinket a [foci / nagymamák / pingvinek] ".

Egy kis megjegyzés. Ennek a viselkedésnek az adókészüléke és a fogadója is voltam, így betekintést nyújthatok nektek, és segíthetek egy kicsit a cipőjükbe lépni.

Más nyelv beszélése pokolian fárasztó . A szavak mások, a szintaxis más, a kiejtés trükkös. Felejtsd el a szójátékok megértését, nemhogy elkészítésüket. Át kell fogalmaznia minden összetett gondolatot, és ezek óhatatlanul sekélyebben fognak hangzani, mint amire gondoltak.

Csak angolul beszélek, de az ország, ahol élünk, túlnyomórészt angol, és ez a hivatalos nyelv.

Na és mi van? erős> Ebben a pillanatban a konyha túlnyomórészt francia vagy magyarul beszél, vagy bármi más. Ezek azok az emberek, akik egész nap erőfeszítéseket tettek, hogy csak a legkevésbé dolgokat kommunikálják, és most végre otthon vannak. Hagyja őket pihenni. Ezenkívül nagyon természetellenes az az érzés, ha egy másik nyelvet beszélünk valakivel a saját hazájából, főleg, ha ennek nem az az oka, hogy egy másik srác ül a kanapén vagy elhalad mellette sózni.

Néha más nyelven hallgatnak zenét a rádióban, vagy más nyelven is átírják.

Miért érdemes zenét hallgatni a nyelvük rossz dolog? A zenét valamilyen oknál fogva gyakran "univerzális nyelvnek" nevezik, még akkor is élvezetes, ha nem érti a szavakat. (Mellesleg pontosan ez a feltétele minden nem angolul beszélő országnak. )

A más nyelvű átírással kapcsolatban ... attól tartok, hogy nem értem . Szeretné, ha angolul beszélnének a toulouse-i vagy a balatoni tónál élő édesanyjukkal?

Ha találkozik velük, kérjük, vegye fontolóra ezeket a dolgokat. Bocsáss meg nekik, ha olyan nyelvet beszélnek, amelyet nem értesz: állandóan nagyjából ugyanazzal a helyzettel szembesülnek.

Évekkel ezelőtt pontosan ebben a helyzetben voltam. 38 különböző nemzetiség egyidejűleg, legalább 30 különböző nyelv. 2 vagy 4 fős szobák. Közös étkező és szünet szoba. Az angol volt a hivatalos nyelv, az ügyfelek és az alkalmazottak között. Munka közben semmi gond.

Hogyan sikerült beszélnünk / megosztanunk munkán kívül?

Nos, valójában én (mi) rájöttem míg bárki mindenki a saját személyes vállalkozásával foglalkozott (például beszélgetett barátokkal, telefonált a családnak, filmeket nézett, olvasott ...), az anyanyelv volt az egyetlen. És soha nem vettük a fáradtságot, hogy félbeszakítsuk, mert mint említetted: nem vagyok biztos benne, hogy megfelelő-e a megszakítás ideje .

Amikor megosztottunk valamit, szoktuk természetesen beszélj angolul, mert különben senki sem értheti a másik felet :)

Amit (azt hiszem, értettem) az volt, hogy a saját nyelved használata olyan kerítés volt, amelyet úgy döntöttél, hogy egymás és mások közé rakod. Bármi okból. Ezt tiszteletben tartottam, és soha nem kérdeztem. Mivel bármikor hozzád fordulnak vagy azt akarják, hogy jöjjön hozzájuk, az angolt használnák. Szóval, igen, néha úgy érzed, hogy egyedül maradsz, igen ...

Hogyan lehet a szobatársakat egy nyelven beszélni?

4,5 éves tapasztalatom ebben a helyzetben azt mondanám: nem lehet ... Hacsak nem akarnak :)

Amit én csináltam, mint sok más, egyszerűen kedvesnek lenni , munka közben és munka után. Így tudatja az emberekkel, hogy ki vagy, hogyan viselkedsz, mit szeretsz vagy nem. Ha élvezik, hogy a közelben van, akkor látni fogja, hogy ők is szívesen beszélgetnek veled, megosztják veled, és hogy az angol már nem jelent problémát :) Tehát adj nekik egy esélyt, hogy megismerjenek téged.

Így fedeztem fel: amerikai, indiai, indonéz, dél-amerikai, lengyel, jamaikai kultúrákat.

Szeretné, ha ugyanazon a nyelven beszélnének? Ne próbáljon érvényesíteni semmilyen irányelvet vagy szabályt. Légy kedves, és ez a munkában kezdődik, miközben együtt dolgozunk egy csapatként, olyan csapatként, amelyet néha a munkán kívül is kibővíthetünk. De tudomásul kell vennie, hogy a munkán kívül az emberek szeretnek időt hagyni magukra. És pihenjen, és ügyeljen a saját ügyeire. Ezért a kerítés ...

^{soha ne bízzon a franciákban :) (lásd az alábbi linket)}

Amint arra a LinuxBlanket válaszában és az OP-ban rámutatott ( van egy kis kulturális összecsapás ), azzal jár, hogy az embereket ugyanabba a helyiségbe gyűjtsék össze, néhány kulturális különbséget figyelembe kell venni , és ezeknek a különbségeknek a keverése nehéz lehet. Szeretném megosztani ezt a Nemzeti sztereotípiákat külföldieknek, mert ez nem csak vicces, de hasznos is lehet, még ha nem is teljesen kapcsolódik a kérdéshez, segíthet megérteni, miért néha nem így van egyszerű.

Magam, mint külföldi, azt mondhatom, hogy valóban nagyon kínos angolul beszélgetni a magyar barátaimmal, és ez gyakran az oka annak, hogy nem hívunk meg más állampolgárokat (és bízz bennem, nem vagyok antiszociális , csak így van). A folyékony beszéd nem egyenlő azzal, ha könnyedén és élvezetesen fejezi ki magát. Ha beszélik a nyelvüket, akkor teljesen tisztában vannak azzal, hogy csatlakozhatsz, és talán nem is bánod. Nekik ez a joguk. Ha csatlakozni szeretne, mondjon nekik valami érdekeset, és talán bevonják Önt a megbeszélésbe, és kicserélik az angolra. De az a kérdés, hogy alapértelmezés szerint angolul beszéljenek, nem nyer baráti pontokat, ez biztos.

Először is, soha nem lesz képes arra kényszeríteni őket, hogy angolul beszéljenek, és rendkívül udvariatlan lesz arra kérni őket, hogy beszéljenek angolul, amikor privát beszélgetést folytatnak. Úgy néz ki, hogy még nem vagy a barátjuk, ezért ne nyomj semmit. Ha továbbra is kapcsolatba akarsz lépni velük, akkor várd meg azt a pillanatot, amikor valamin nevetni kezdenek, és jó hangulatban kérdezned. "Gyerünk srácok, legalább ez a poén, amit le kell fordítanod nekem ... "így csak belépsz a beszélgetés szórakoztató részébe és (talán) barátságot kezdesz, mielőtt mindannyian barátok vagytok, nagyon valószínűtlen, hogy tőlük beszéljenek anyanyelv, amikor melletted vannak.

Először is azt kell szem előtt tartania, hogy senkit sem kényszeríthet arra, hogy egy nyelvet beszéljen, csak azért, mert nem érti az ő nyelvét. Teljesen szabadon beszélhetnek a kívánt nyelven, vagy azon a nyelven, amellyel a legkényelmesebbnek érzik magukat.

Erasmus hallgatóként ugyanabban a helyzetben voltam, és ez általában megtörténik. Tapasztalataim alapján csak azt mondhatom, hogy minél közelebb kerülsz hozzájuk, annál könnyebb lesz őket közös nyelven beszélni, de megértem, hogy neked nehéz elérned ezt a pontot, ha nincsenek közös beszélgetéseik angolul. És ahogy valaki már mondta, ne feledje, milyen nehéz egész nap gondolkodni és kifejezni magát. Ha nem, próbáld ki, a végén kimerülsz!

A témát követve, ha nem is érdekli a beszélgetés, hanem csak az zavarja, hogy az Ön által nem értett nyelven beszélnek, akkor hagyja, hogy legyenek. Valószínűleg úgy gondolja, hogy baromságokat beszélnek rólad vagy valami másról, és el akarják rejteni előled, de valószínűleg nem ilyen. A legtöbbször normális dolgokról beszélnek, ezért ne aggódjon, ha rólad beszélnek. Ez azt jelenti, hogy nem azt mondom, hogy Ön így érez, de ez magyarázatul szolgálhat a különböző nyelveken beszélő személyek iránti érzésére.

Nem kéri őket, hogy változtassanak nyelvükön, csak azért, mert nem értitek igazán udvarias. Ehelyett azt teheti, hogy elmondja nekik, hogy érzi magát pl. magányos és nincs kedved félbeszakítani őket a részvételhez, mivel nem tudod, helyénvaló-e belépni a nem beszélgetésbe. Biztos vagyok benne, hogy megértik, és ha még időbe is telik, végül megváltoznak, így érezheti, hogy benne van.

Ha szeretnél velük beszélgetni és barátkozni, akkor erőfeszítéseket tehetsz, és megpróbálhatsz különböző szavakat megtanulni a nyelvükből , ezeket nagyra értékelik, és megpróbálnak újakat megtanítani neked, ezért automatikusan megváltoztatják a nyelvüket, mivel látni fogják, hogy érdekel, hogy barátokkal legyél és beszélj velük. Nehéz lehet, de csak meg kell tanulnod néhány rossz szót vagy vicces dolgot, és megérinted őket.

Ezenkívül valószínűleg tisztában lesznek azzal az erőfeszítéssel, amelyre szükséged volt, így nem bánják, hogy angolul beszéljenek, ha részt akarsz venni a beszélgetésben.

Meg fog lepődni, hogy mennyit változnak az emberek, amikor ahelyett, hogy megpróbálná őket megváltoztatni a nyelvét, megpróbálja megtanulni az övéiket!

Olyan sokan írták, hogy kínos / nehéz / fárasztó stb. angolul beszélni a saját anyanyelvű emberekkel. Határozottan nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy ha befogadó szándéka van, akkor nem érdekli ezeket a nehézségeket, vagy egyszerűen nincsenek ott.

Együtt dolgoztam 5 saját nyelvű emberrel és egy olyan emberrel, aki nem beszélte ezt a nyelvet. Tehát amikor ez a személy körül volt, mindenki automatikusan angolra váltott, és elmondhatom, hogy ez egyáltalán nem volt kínos. Ez volt a helyzet akkor is, amikor társasan találkoztunk. Természetes volt, észre sem vettük, hogy angolul beszélünk.

Ezen tapasztalatok alapján durva dolognak tartom, ha az emberek a saját nyelvüket beszélik az Ön által említett helyzetekben. Ha tájékoztatnának arról, hogy az angol nyelvű beszéd nehéz nekik, vagy ha csak velem beszélgetnének, akkor ez egyáltalán nem jelentene problémát.

Tehát visszatérve a kérdésére: Ha szobatársai nem Nincs inkluzív gondolkodásmódjuk, valószínűleg nem változtatnak viselkedésükön. Nemzetközi világunkban mindannyiunknak el kell fogadnia a gondolkodásmódot, hogy átváltsunk egy olyan nyelvre, amelyet minden jelenlévő személy érthet.